Autók a pokolból

Azt már ismerjük Csikós Zsolt írásaiból, hogy egy autós újságíró hogyan szerel autót, de hogy csinálják ezt mondjuk a rendszergazdák?

Néhány hete észrevettem, hogy a Skoda Fabiánkon megállt a hátsó ablaktörlő és nem mozdul. Ez egy darabig élt a tudatalattimban, hogy majd mikor lesz időm, akkor szétkapom a hátsó ajtót a szerelési útmutató alapján és megnézem a motort. Aztán a család lerándult az anyósomhoz a Balaton túlsó szélére. Az M7-en ködben, esőben elég kellemetlen volt nélküle. Egy darabig az oldalsó tükrökön még kiláttam hátrafelé, aztán már csak érzésból tudtam kimenni előzni. Ez így nem mehetett tovább, már a család biztonság miatt sem.

Virág elvtárs: Nem akarja még egyszer átnézni a vallomását, Pelikán?
Pelikán: Nem, annyit gyakoroltuk az elvtársnővel, nem akarom!
Virág elvtárs: Egy kis frissítés sosem árt, jó pap holtig tanul. Tudja ki mondta ezt, Pelikán?
Pelikán: Tudom, tessék ideadni!
Virág elvtárs: Mi egy nagyon szép vallomást várunk magától, Pelikán elvtárs!
Pelikán: Elnézést Virág elvtárs, ez az ítélet!"

Az FIA sportért felelős alelnökjelöltje (Jean Todt megválasztása esetén) Muhamed bin-Szulajem bevallotta, hogy már a hétfői meghallgatás előtt eldöntötték, hogy mi lesz a Renault ítélete és nagyon elégedettek a megoldással, mert mindenki nyert. Gyakorlatilag bevallotta, hogy a Renault megtartása volt az ítélet célja. Hiszen az Abu-Dhabi Nagydíj (bin Szulajem hazai futama) éppen az idén fog először megrendezésre kerülni és kellemetlen lett volna egyből egy eltiltással kezdeni.

Az érveit teljes mértékben meg lehet érteni, hiszen nagy üzletről van szó. Csak akkor miért sportként néz az FIA az F1-re? Miért volt ez az egész színjáték a meghallgatással?

És végül: Az FIA most nem éppen ugyanazt csinálta mint a Renault, csak szétrepülő alkatrészek nélkül?

Azért bin-Szulajem már megbüntette a Renault-t:

A múltkori dupla ajánlat második felét megkésve bár, de csak sikerül megírnom. Ízlelgessük a szánkban MG, MG. 90000 Ft-ért egy valódi, sokak rajongását kiváltó MG maradékának tulajdonosai lehetünk. Már csak a karosszériát, motort, váltót és a maradékot kell megjavítani, és egy szép OT rendszámos klasszikus tulajdonosai lehetünk.

Mivel motort nem adnak az autóval, így szabad a kezünk. Elnézhetünk a Wikipediára és megtudhatjuk, hogy B sorozatú motorral szerelték eredetileg. Az évjárat alapján kerezhetünk az ebay-en megfelelőt, hozzá váltót, meg minden apróságot, ami beszerezhetetlen, még fényképen se látták 1970 óta. Nem sajnáljuk a pénzt, hiszen egy MG-ről van szó. Igaz a maga korában közfelháborodást okozott, hogy a Magnette nevet, ami a háború előtt még nyitott roadstereké volt, most egy ültetett közepes méretű Wolseley kapja. Mostanra úgyis kihaltak az akkori elégedetlenkedők, és forognak a sírjukban, amikor a kínaiak gyártják az MG-ket.

Voltatok már úgy, hogy éreztétek, valami még hiányzik az életetekből, de nem tudtátok mi az? Most megtaláltam, mindenki nyugodtan mehet ma aludni: Az mp3-képes duda. Enélkül sehova sem indulok többé, hiszen mi más tud 110dB-vel megszeppent gyalogosokat riogatni akár dudálásonként más hangon? Most már jöhet az apokalipszis...

A hosszú hallgatás miatt elnézést, de épp a TV megrendelési pokolban voltam vendégségben. Erről majd később... most térjünk vissza az eredeti témához. Találtam olyan kihívást, amitől még az igazán bátraknak is megremeg a kezében a hegesztőpisztoly és remegő térdekkel várja a napot, hogy új szerzeményével először krúzolhasson be a Penny Market parkolójába Peeble Beach Concours d'Elegance-ra. Most ráadásul két érdekes roncs jármű is a miénk lehet mindössze 90000 (vagy 90+110 ezer?) egyre kevesebbet érő forintért. Fektessük hát be utolsó megtakarításunkat ebbe a Warszawa 223-ba és MG Magnette-be

Ma a Warszawa lesz az áldozat, az MG még várat magára a következő részig

Ma egy igazi különlegességet találtam, ami egyértelműen nem agyamentsége miatt pokoli, hanem amiatt, hogy ezen a földrészen nem nagyon találni másikat belőle. Találtam egy 1977-es Mazda Bongo-t, ami a manapság Mazda E2200 néven ismert járgány első generációja, még farmotorral és jobb oldali kormánnyal. Másik vonzereje, hogy egy ilyen kocsi is szerepelt szerepelt a Mad Max-ben.

Most, hogy ilyen olcsó lett a benzin, az ember elkezd gondolkodni, hogy kellene egy gyors túrakocsi, amivel beutazhatja az országot egy túrakocsival.

Mostanában nem vagyok túl jól, elkapott egy durva nátha. Ráadásul ültem egy Citroen Berlingoban is. A két élmény valahogy összekapcsolódott az agyamban és rátaláltam erre:

Persze egy ilyen szépen átalakított haszon személyautó biztos nem olcsó, nekünk meg nincs sok pénzünk, a családot meg szállítani kellene, a gyerekek hozzák magukkal a biciklit, babakocsit, tartalék ruhákat. Kell a nagy csomagtartó is. Vagy a nagyszülők akarnak velünk jönni, ahhoz meg kell a sok ülőhely. Szerencsére találtam egy áldozatot jó alapot.

Mára sikerült egy alkalmi vételt találnom. Egy 1980-as Opel Mantát. Most azt gondolhatjátok, hogy egy Mantát 28 év alatt már biztosan széthajtottak, porrá zúztak néhányszor. Nos ez egy különösen megkímélt példány. Egy 83 éves vidéki orvos úr a tulajdonos, mert így alacsonyabb a kötelező mert ő ismeri a a Mantát, tehát biztos nem lesz gondunk, amikor használni szeretnénk.

Ma elindulok a radikalizálódás felé. Egy teljesen eszement kísérlethez kerestem alanyt. Sőt alanyokat. Mai szerencsés versenyzőink egy 1990-es Fiat Uno 1.0 Fire és egy 1991-es Alfa 164 3.0 V6.

Az 1989 utáni Uno Mk2 mindig is szívem csücske marad, hiszen egy elég veszteséges tranzakció során enyém lehetett a "Traktor", ami egy kályhacső kipufogós, lefalazott, porig ültetett fekete Uno 70S volt. A szomszédok nagyon szerették amikor éjjel hazaértem vele és meghallhatták  érces hangját már a falu széléről. Volt neki valami igazi olaszos elektromos hibája. Néha éjjel lekapcsolt a lámpa, néha elment az erő, ha bekapcsoltam a szellőzést és nyaralni csak azután mertem elindulni vele, hogy beléptem az Autóklubba és vettem tőlük valami Exkluzív Touring Assistance nevű szolgáltatást. Elmentünk Szlovákiába és minden parkolóban hagytunk egy olajfoltot emlékbe, de nem kellett használni az assistance-t. Egy idő után melegen már nem indult az önindítóval. Vételárának negyedéért már meg is sikerült tőle válnom. Néha már vágyom rá, hogy legyen újra Uno-m. Persze kicsit jobb.

Mai találatom egy igazán mindennapinak látszó, ám mégis különleges darab. Egy osztrák összeszerelésű Fiat 124. Kicsit ugyan törött és nagyon látszik rajta, hogy leállítása előtt ment 14 évet. Én igazából egy Specialt szeretnék, vagy egy 1973-as modellév utáni Coupét. Viszont most egy mezei darabra sikerült akadni, állítólag már ezek is kezdenek ritkaságszámba menni (főleg mivel ez Ausztriában épült), amikor a pokol befagy egyszer még értékes is lehet.

Örök dilemma, hogy az ember szeretne egy szeretnivaló oldtimert, de a család igényei visszarángatják a földre és kombit kell venni, mert abban elfér a csomag a kutya és a gyerek is. Mindkettőre pedig nem telik. Nem kell tovább keresni, mert itt az igazi. Természetesen van még vele egy kicsi munka, de igazi férfiembernek ez nem jelenthet gondot. Miért is lehetne gond egy olasz autóval, ami a szabadban áll 1982 óta, igaz az esőtől és a naptól nagyjából védi egy tető.

Biztos az indítással sem lesz gond, hiszen 26 éve úgy állították a kuglikra, hogy még üzemképes volt. Sőt "a motorban a mai napig tiszta olaj van". Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy évente minnimum egyszer kicserélték, és járatták kicsit a motort, nem pedig azt, hogy 1982-ben leállították és azóta az olaj aljára ülepedett a motor belseje, amit az elöregedett olaj szépen elbontott, így a teteje már tiszta. Bízzunk benne, hiszen Bács-Kiskun megye az egyenes, becsületes kereskedők hazája. Gondoljunk csak Stadler Józsefre.

Nem rég felfedeztem, hogy az általam nem sokra tartott Volvo 340/360 mégis megér egy misét, hiszen meglepő módon a hátsó de-Dion hídhoz közel, hátul helyezték el a váltóját. Az Alfa 75 mindig vonzott. Hátsókerekes, transaxle, de-Dion, de azokból az esetek 99%-ában az ember csak turbódízelt talál és amúgy is olasz és a képességeiket bőven meghaladó mennyiségű elektromosságot próbáltak elvezetni spagettiból font vezetékeken.

De most itt van igazi svéd (holland) acélból megbízható mechanikával a Volvo 360. Angliában már megtalálták maguknak a wannabe-drifterek és rohamosan pusztítják őket. Itt a lehetőség, hogy még utoljára miénk lehessen egy belőle.

Persze a 240-esből származó B21-es kétliteres motorja nem egy adrenalintermelő, a kocsi sem könnyű, viszont korához képes már alapállapotban merev lehet a karosszéria, hiszen mégis Volvoról beszélünk. A futómű inkább nagyszülők és nyugodt családapák részére készült, sok tuningalkatrészt sem találni hozzá, de épp ezért lehet jó projekt. Kihívást jelent.

A tegnapi post élesítése után egy perccel akadtam bele ebbe a csodába. A tegnapi Trannonia még elsőkerékmeghajtású volt és viszonylag szériaközeli, de ez már egy másik kategória. Itt is látszik, hogy néhány alkatrész valaha más autóra lett kitalálva, hiszen éppen ez lényeg, a fészer tatralmából építkezni. Még mindig alig hiszem, hogy vannak emberek, akik tényleg elhasználják a "valamire még jó lesz" alkatrészeket. A fülke egy régi elektromos szállítóra hasonlít, kicsit megbolondítva a Barkas hűtőrácsával, alatta pedig talán egy Zsuk vagy Nysa alvázával. Természetesen ebben is a Pannonia falun mindig kéznél levő blokkja adja a hajtást, ki tudja milyen váltón keresztül a hátsó kerekekre. Talán még driftelni is leget vele.  A Trannonia lovaskocsiszerű bakjához viszonyítva itt valódi luxussal találhatjuk magunkat szembe a kormány mögött és a tegnapi hirdetés szövegéből már okosodva tudjuk, hogy ez a plató bizony alkalmas élőállat szállítására.

Mit lehet még mondani? Azt hiszem már mindent láttam....

Nagy álmom egy Tatra. Természetesen pénzem nincs rá, de a formája és a V8 a farában már régóta mozgatja a fantáziámat. Most viszont találtam egyet, amit már szinte bárki megengedhet magának. A képek a dátumbélyeg szerint nem ma készültek, de reménykedni lehet, hogy azóta lezsírozva áll egy porszáraz helyen, vagy nem értettek a fényképezőhöz.

Kicsit ugyan hiányos, rozsdás, de a motorja benn van a farában, és még papírjai is vannak. Maga a csoda. Ahogy az is, ha ebből még egyszer autó lesz.

A karosszériaelemek megvannak, látszanak a rozsda között, a beltérben is van valami, és ami a legfontosabb: vannak ablakok is. A belsőt akár ki is dobhatjuk és mai izlésnek megfelelővé tehetjük, a 60-as évek csehszlovák luxusa ma már úgyis nevetséges tud lenni, ráadásul nem az utolsó példány megmentése a cél, hanem egy reménytelen eset megmentése saját magunknak.

Ha már modernizálunk, akkor jöhetnek jobb fékek, valami dögös fényezés, hifi, stb. A színváltó lakkot és a neont azért hagyjuk meg a telepi srácoknak, hiszen ez egy méltóságteljes luxuskocsi. Olyan csodát lehetne belőle varázsolni, hogy akár az Operabálra is nyugodtan mehetnénk vele, ha nem iszonyodnánk annyira a sznoboktól.

Azt azért nem várhatja az ember, hogy tökéletes lesz két hét alatt, de szépen lassan Petrocelli módra talán még megmenthető. Annyival állunk jobban, hogy nekünk házunk van és a kocsit kell megcsinálni, nem fordítva. Ez változhat, lehet, hogy el kell adni a végére a házat és az autóban lakni. A végén megint Petrocelli nyer...

Mai bejegyzésünk tárgya az NDK-magyar barátság jegyében születhetett, sok-sok vér, veríték és szitkozódás közepette.

Igazából el tudom képzelni a helyzetet, ami valakit arra késztet, hogy egy Trabantba Pannonia motort szerkesszen teherszállító lassú jármű elkészítése céljából, és most kivételesen minden tiszteletem az elkövetőé. Ahogy megoldotta a blokk hűtését a motor magasra helyezésével és a motorháztető kivágásával, a lovaskocsi bakjára hajazó ülőpad, a 16(!) sebességfokozat a két négyfokozatú váltóból (plusz 4 hátra) már a zsenialitás határait súrolja. Már valahol láttam, de most meg lehet vásárolni, szinte sírok, hogy egy ilyen gyöngyszemet el kell szalasztanom, de reménykedem, hogy tulajdonosa azért válik meg tőle, hogy újabb elmebeteg járművel gazdagítsa a világot, amit talán alkalmasabb pillanatban fog eladni. 

De nem bánkódom tovább, talán valakivel épp jót teszek, hogy megemlítem ezt a remekművet, a KGST igazi értelmét és szerető gazdához kerül, aki vigyáz rá és megőrzi a vidéki elme zsenialitásának ezt a remekét.

Biztos más is szereti a magas fordulaton pörgő motorok hangját, én mindenesetre imádom. Régi álmom egy könnyű autó egy motorkerékpár motorja egy könnyű autóban. Egy Rocket elérhetetlen az egyszeri ember számára, de találtam egy Honda N360-at, ami megadja egy japán autó megbízhatóságát és a pörgős motort. Szerencsére a 360 ccm-es kéthengeres mindössze 27 lóerőt adott le 8000-es fordulaton, így testi épségünk felől nem kell aggódni, a sebesség miatt nem csavarodunk fel egy oszlopra sem. Plusz gondoljunk az átiratás, a kötelező és a regadó összegére és nevessünk sátánian utoljára.

A most talált példány különösen jó vételnek tűnik, hiszen a motortetőt már lecserélte a tulaj egy állítólag jobb állapotú pirosra. A szín úgyis a legkisebb gondunk lesz, mert a motorháztetőt plasztikból csinálták, és egy 36 éves műanyagdarab még jó állapotban is elég rossz állapotú lehet. Szerencsére a többi rész vasból van. Az csak roszdás lehet...

Miután a karosszéria külsejét elintéztük jöhet a belseje. Ez sem lesz könnyű, mert itt is gond lehet, hogy a műanyagot megette az idő vasfoga. Talán találni még Japán eldugott sarkában egy raktárat, ahol gyári új belsőt találni. Talán...

De kit is érdekel a külső és a belső, mikor itt a 360 köbcentis csoda, ami 8000-et pörög. Illetve pörgött, mert arról ugye semm info, hogy az autó képes e saját erejéből mozogni. Józan ésszel felmérve milyen állapotban lehet egy 36 éves motor, ami egekig pörgetve érte el a maximális teljesítményét?  Pár délután biztos elég ennek a javítására is, aztán pedig vár minket a jól megérdemelt hírnév és csillogás egy igazi veterán volánja mögött.

Képzeljük el, ahogy beállunk a többi csillogó veterán közé, Mercedesek, BMW-k, Jaguarok sofőrjei néznek ránk irigy tekintettel, amint túráztatjuk pörgős motorunkat. Ezért megéri az a pár év nap keserves szórakoztató szerelés és alkatrészbeszerzés. Hiszen ami jó egy márkakereskedésnek, az nekünk is csak jó lehet. Szerezzük meg előttük!

Mai kiválasztott büntetésünk egy Toyota Celica. Szerencsére gazdája már egy csomó pénzt ráköltött helyettünk.

"lakatosmunka 150.000.-...teli fényezés 200.000.-...bukókeret 150.000.-...4 felni slick gumival 85.000.-...ajtók,uj sárvédök,javitóivek,stb kb 120.000.-"

Óriási szerencsénkre csak a tulajdonos eddigi költésének feléért a miénk lehet. Óriási a csábítás. Ha lenne helyem már telefonálnék is. Ugye ti is ezt érzitek? Szegény flótás megszorult és most itt van előttünk a LEHETŐSÉG. Az ár töredékéért miénk lehet egy valódi félkész VERSENYAUTÓ. Ráadásul a rozsdás küszöbökre a lakatolt karosszériaelemekre friss vadító vörös festék került.

Ha már egy ilyen csiszolatlan gyémántot találtunk egyből feléled bennünk a versenyző. Utcán ugye nem használhatjuk, mert évekkel ezelőtt kivonták a forgalomból, így hobbiból fogjuk tartani. Jó kis pályaautót építünk és végigturnézzuk az összes nyílt napot ha bengednek. Ehhez már csak pár apróságot kell megcsinálni, aztán még sok nagy hibát kijavítani. Pár milliió forint elég is lesz rá.

Természetesen kell hozzá egy trailer, hiszen egy igazi telivért nem futtatunk utcán (ezt meg nem is tudnánk). Mire az autó elkészül, ennek is sikerül papírokat szereznünk.

Első versenyzőnk a magyar ipar remeke, egy Puli, igazi "ipartörténeti különlegesség" az eladó szerint. A nyolcvanas években a Hódgép által gyártott mopedautó soha nem volt elterjedt az országban, talán a világon sem, de még a Wikipedia is megemlékezik róla, tehát legalább egy rajongója van ezen a földön.

Szerencsére nagyrészt szocialista autók alkatrészeiből épült amivel biztosan tele voltak vannak a bontók és a magyar kisipar is kétes kiváló minőségben gyártja őket.

A képen is látszk, hogy milyen kiváló állapotban van az autó! Karosszériaelemein nem látható rozsda (mert takarja az előregedett műanyag) és az illesztési hézagok mondjuk nem Wolfsburgot idézik, de az Epokitt és a csiszoló a legjobb barátunk. Egy-kettőre készen lesz. Javításra szorul, de (ugyan ezt az eladó nem közli) talán az a selymesen doromboló dízelmotor még megtartott valamit 4 fickós kilowattjából. Az ablakokat is biztosan meg lehet menteni csak be kell ugrani a házba egy kis ablaktisztítóért és csillogni fog mint új korában. Hát persze, hogy megéri azt a 400 ezret!

Annyi azért látszik a madárszaros (festékes?) ablakokon keresztül is, hogy belül kicsit hiányos a felszerelés. De kit is érdekel! csak egy út a bontóba és máris bedobharjuk a sportkormányt és a kagylósított Recarókat egy Alfából, négy maci mintájú alufelni egy tuning Micráról vagy Twingoról és indulhatunk csajozni a főutcára. A tetőablakon kersztül simogat a napfény/holdfény, az ülés mügé még éppen elfér a kötelező mélynyomó, és egy ilyen szép sárga verdára (pussy magnet yellow) biztos tapadnak a csajok.