Nem rég felfedeztem, hogy az általam nem sokra tartott Volvo 340/360 mégis megér egy misét, hiszen meglepő módon a hátsó de-Dion hídhoz közel, hátul helyezték el a váltóját. Az Alfa 75 mindig vonzott. Hátsókerekes, transaxle, de-Dion, de azokból az esetek 99%-ában az ember csak turbódízelt talál és amúgy is olasz és a képességeiket bőven meghaladó mennyiségű elektromosságot próbáltak elvezetni spagettiból font vezetékeken.
De most itt van igazi svéd (holland) acélból megbízható mechanikával a Volvo 360. Angliában már megtalálták maguknak a wannabe-drifterek és rohamosan pusztítják őket. Itt a lehetőség, hogy még utoljára miénk lehessen egy belőle.
Persze a 240-esből származó B21-es kétliteres motorja nem egy adrenalintermelő, a kocsi sem könnyű, viszont korához képes már alapállapotban merev lehet a karosszéria, hiszen mégis Volvoról beszélünk. A futómű inkább nagyszülők és nyugodt családapák részére készült, sok tuningalkatrészt sem találni hozzá, de épp ezért lehet jó projekt. Kihívást jelent.
Itt van például ez a szép példány, amihez ráadásul adnak még egyet alkatrésznek. Egyiket megtarthatjuk napi használatra, a másikkal pedig elszabadíthatjuk a bennünk lakozó állatot. Csak egy 240 turbo motorját kell megszerezni valahonnan, ami nem lehetetlen, igaz nem egyszerű ebben a Kárpátoktól ölelt kis hazában. A beszerelés és a járulékos alkatrészek megszerzése már igazán semmiség lesz. Futóműerősítés, nagyobb kerekek, ültetés, differenciál lehegesztése és már mehetünk is kilinccsel előre amíg a motor és a váltó bírja.
Vagy mehetünk más irányba is, és az utcán is alázhatunk vele. A turbó motor ide is evidens, erősebb fékek, rugók, nem túl látványos, de azért szélesebb kerekek, mondjuk egy 740-ről és így már be is állhatunk az ültetett sötétített E30-as BMW-k mellé a pirosnál, majd diszkrét gumifüstölés közben hagyhatjuk őket gondolkodni, hogy most vajon mit láttak. Természetesen minimum két gyerekülés használata kötelező a nagyobb hatás kedvéért.
